Nemrégiben egy vágyam vált valóra, amikor megismerkedhettem Hajgató Sárával az Ecoprint technika és a növényekkel való festés magyarországi nagykövetével. Bevezetett a természetes anyagokkal való textilfestés varázslatos világába. 

Gyermekkorom óta érdeklődéssel fordulok – kísérletezgetek – a textilfestés és batikolás iránt. A természetes anyagok használata új dimenzióba emeli ezt a tevékenységet. A már kidobásra ítélt textil megújítható, igazán egyedivé és természetessé varázsolható. 

Egy kis érdekesség, elmélet:

Nagyon sok növény képes színezni, ám festőnövénynek mégis azokat nevezzük, amelyek mindezt tartósan teszik. Festőnövényeknek azokat a növényeket nevezzük, amelyekben a nagy mennyiségű színanyagot főzéssel, vagy más eljárással ki lehet vonni, és tartósan meg lehet velük színezni a textíliákat. Tehát a kelmefestés valójában “csak” színezés, és a tartósság érdekében valamilyen egyéb színt megkötő anyagot is használni kell. Ezek régi gyakorlat szerint textilek festése során különböző fémsók (timsó) és fémvegyületek lehetnek, mint pl. a vasgálic.

Természetes színező anyagokkal csak és kizárólag természetes anyagokat festünk, kelmék esetében tehát állati eredetű gyapjút, szőröket, illetve hernyóselymet, valamint növényi eredetű len, kender- és gyapotszálakat.

A kelmefestésre fel!

Na de mivel? 

Számomra a legkézenfekvőbb megoldásnak a nyár végén éppen virágzó aranyvessző mutatkozott. 

A határban számtalan helyen találkozni vele. Néhány perces begyűjtés eredménye több csokor aranyvessző. Száritás után is kiválóan használható, ezért érdemes bespájzolni belőle a következő nyárig. 

Az őszi kollekció színeihez kiváló alapot ad az aranyvesszőből kinyerhető sárga (timsó páccal) és olajzöld (vasgáliccal). 

Az első lépések:

Túlságosan különleges felszerelésre nincs szükség, elég a már használaton kívüli zománcos tál, valamint áztatáshoz néhány vödör, illetve műanyag vagy rozsdamentes kanál, néhány hosszú nyelű fakanál.

A textil előkészítése már kicsit hosszadalmasabb. A használt lepedőt kimostam, megfelelő méretű darabokra vágtam. A terv az volt, hogy egyszínű sárgát, és olajzöldet fessek.

Ehhez az anyag egyik felét timsóban, másik felét vasgálicban pácoltam 1 órán át. Közben forró vízben áztattam egy jó nagy csokor aranyvesszőt.

A zöldet nem szerettem volna egyszínűre festeni, ezért shibori technikával hajtogattam, kötöztem a lepedő darabokat.

Először a timsóban pácolt darabokat fürdettem 2 órán át az aranyvesszős forró vízben. Majd csere következett és a vasgálicban pácolt hajtogatott, kötözgetett darabok úszkálhattak.

A vasgálic azonnal méregzölddé változtatta a vizet. Majd újabb várakozás következett.

Alapos öblítés után vált láthatóvá a végeredmény (egyszínű sárga és mintás zöld darabok).

A sárgával további terveim volta, mégpedig levélnyomdás díszítés.

A nyomdázáshoz könnyen és gyorsan megtaláltam az utcánkban a megfelelő leveleket. Egy kis textilfesték és némi kreativitás után megszülettek a táska motívumai.

„Rövid kis előkészítés után” már csak a kiegészítő anyagokat kellet válogatnom a textilmenhelyemről, kiszabni és megvarrni az őszi kollekció darabjait.